Volume 1

Magyar orvosi emlékek : értekezések a magyar orvostörténelem köréböl.

  • Magyary-Kossa, Gyula, 1865-1944.
Date:
1929-1940
Catalogue details

Licence: In copyright

Credit: Magyar orvosi emlékek : értekezések a magyar orvostörténelem köréböl. Source: Wellcome Collection.

    380/386 page 366
    isteni szolg'álatjára, vallásában álhatatos voltára, az Isten dicsőségéhez és anya szent egyházához, és oltalmazásához való indulatára nézve, [noha ő az országban sine discrimine religionis kedvellette, promoveálta az embe¬ reket, lévén négy recepta religio hazánkban, kinek idejében szép egyes- ségben éltének az haza fiai, és nem ollyan hideg atyafi-szeretetben, mint most]. Kiváltképen pedig csalhatatlan jele Ion Istennek elválasztásának, midőn halála előtt circiter tizenegy hónapokkal megesmeré közelítését utolsó órájához, és pénitentiára nem csak időt engede [neki], hanem ugyan kénszerité is a nyavalyák által; mely nyavalyába mind békeséges tűréssel, mind egyéb jelekkel megmutatta penitentiáját. Többi közt hogy meg említsem: a melly tagai szegénynek legvétkesebbek vóltak (úgy¬ mint az alsó fügék), azok is kiváltképen szenvedtenek, igen meg dagadoz¬ ván a vizi betegségben; mellyet is tapogatva vélle bajlódó borbélya János, ki igen tréfás jádzó ember vala, mondotta szegénynek: Lakolik ím most, a ki igen sokat csintalankodott! kin szegény nem haragudott, csak azt felelte: úgy vagyon, s megérdemli. Ennek némelly inasok vóltak hallói, s maga is a borbély megbeszéllette. De hogy derék dologra térítsem Írᬠsomat, láss egy csudás dolgot, [hozzá] még asszonyi állatban: melly nap meghala, ottan testét felbonták, béléit, szivét, és egyéb belső részét ki- vévén, melyben a doktorok forgolódván s a borbély, és mi valahányan belső szolgák, Catharina^ a fejedelemasszony nem csak nem irtozá nézni, sőt egyaránt fogdosni, tapogatni a felmetélt testnek szivét, felhasitott hasát, s egyéb tagjait: de semmi szomorúságot nem tettete, sőt egy csepp könyvet sem ejte az istentelen gonosz szivü. elvetemedett asszonjT állat.“ Kemény János és a clysina. Kemény János, a későbbi fejedelem, ifjú korában Bethlen Gábor udvarában végezte apród! szolgálatát s nagyon kedvelt embere volt az utóbbinak. Maga írja egy helyen, hogy bármi baja esett, akár testi, akár lelki, Bethlen jó tanácsára és segítségére mindig számíthatott: „nagy provisioja vólt reám“. Egy ízben. Váradon jártában, valami kisebbszeru rosszullét lepte meg Keményt, mely nem gátolta abban, hogy „fölballag- jon“ a fejedelem udvarlására, kinek éles szeme mindjárt meglátta, hogy kedvelt familiárisa nincs egészen rendben. Először is „istenes kegyesség- gel“ megdorgálta, hogy a kis betegséget is ilyen békétlenül szenvedi, azután nyavalyájának speciessét tudakozta, sőt még azt is kikérdezte, hogy emésztése (vagyis széke) van-e? Megtudván, hogy nincs, kész volt a fejedelmi diagnosis: kólyika háborgatja. Azonnal hivatta az udvari orvost (a tragikus végű dr. Scultetust), ki már előbb is egy hagymázféle nyavalyából gyógyította ki Keményt, s megparancsolta neki, hogy valami belső orvosságot praescribáljon, egyúttal pedig az udvari patikáriusát, Sámuelt, is hivatta, kinek meghagyta, hogy a páciensnek — ha tetszik neki, ha nem — azonnal adjon be egy lege artis elkészített, hatásos kris¬ tályt. (Akkoriban még az orvosra nézve dehonesztáló dolog lett volna egy clysmának manu propria való alkalmazása; ezt mindig a patikárius végezte; bizonyság rá az a 17. századbeli tréfás felirat egy francia gyógyszerész sírkövén: „Ci git qui pour un quart d’écu s’agenouillait
    digitised image 1
    digitised image 2
    digitised image 3